Dániel Léber, Ormos Mihály (2024.07.01-09.30)

Kivonat: A tanulmányban az entrópiára, mint kockázati mértékére összpontosítunk, és arra, hogy milyen szerepet játszhat az egyensúlyi eszközárazásban. A hagyományosan használt tőkeeszközárazási modellhez (CAPM) hasonlóan az entrópia is felbontható kölcsönös (pénzügyekben a tovább már nem-diverzifikálható kockázat mérőszáma) és feltételes (pénzügyekben a piaci portfólióval való egyűt mozgás mérőszáma) entrópiákra. Megvizsgáljuk, hogy mi a kapcsolat ezek és a hagyományosan használt kockázati mérőszámok, mint a szórás és a béta között. Javaslatot teszünk továbbá egy jobb illeszkedésre és az eszközárazások ismert megoldatlan anomáliáira. Az OpenBB adatbázis és Kenneth R. French adatkönyvtár felhasználásával az S&P500 indexben található egyedi részvények adatait vizsgáljuk a napi hozamok és a hozzájuk kapcsolódó különböző kockázati mértékek kiszámításához. Bemutatjuk a különböző kockázati mértékek diverzifikációs hatásait és azok időbeli stabilitását is. Összességében egy entrópia alapú új módszert vezetünk be az eszközök egyéni és rendszerszintű kockázatainak elkülönítésére. Modellünket a CAPM-modell hagyományos tesztjével is validáljuk és a regresszión alapuló eredményeinket mind mintán belül, mind mintán kívül teszteljük. Modellünk robusztusságát továbbá keresztvalidálással és időbeli csúszó ablakok használatával egyaránt értékeljük.