Forgács-Dajka Emese, Dobos László, Ballai István (2021.03.01-2021.09.30)

Eötvös University, John Hopkins University, Sheffield University

Kivonat: A napaktivitás jelenségeinek megfigyelése nagy múltra tekint vissza, így lehetőségünk van hosszú időskálán történő vizsgálatok készítésére. Célunk a napfoltcsoportok területének időfejlődésének tanulmányozása egy 130 évet felölelő, különféle adatbázisokból álló, de konzisztens nagy mintában, a legmodernebb statisztikai módszerekkel. A gondosan leválogatott, de véletlenszerű minta esetében Bayes-modellt alkalmazunk, melynek segítségével a napfoltok teljes területére ferde normális függvényt illesztve meghatározzuk a folt növekedésének és bomlásának ütemét és az esetleges aszimmetriát. Ezen eljárás nagy előnye, hogy az olyan foltcsoportok esetén is megkaphatjuk a teljes élettartamra vonatkozó tulajdonságokat (pl. élettartam, fejlődési szakaszok különböző részei, mint felfutási, lefutási rész), melyekről nincsenek teljes adatsorok a megjelenéstől az eltűnésig. Ennek oka a megfigyelésben keresendő, azaz a Nap forgása miatt a foltcsoportok teljes életciklusa nem követhető végig minden esetben. Eredményeink robosztus módon alátámasztják azt a feltételezésünket, hogy a foltcsoportoknak két típusa van: (i) egy a megjelenést követően gyorsan kifejlődő, de lassabban lebomló, illetve (ii) egy lassabban felfutó, gyorsabban lecsengő. Emellett a modellparaméterek segítségével vizsgáltuk a napfoltcsoportok élettartamát, illetve az élettartam, maximális terület közötti összefüggéseket is.

Publikáció: Astronomy & Astrophysics, Volume 653, id.A50, 10 pp. DOI: 10.1051/0004-6361/202140731 arXiv: arXiv:2106.04917 Publisher link: https://www.aanda.org/articles/aa/pdf/2021/09/aa40731-21.pdf